A szerk. előszava:
Sebestyén Kálmán (az Autotesz magazin főszerkesztője), az autógázos Skodánk, és Bandika közel 7000km-es útra indult a Portugál Cabo de Roca-ig és vissza. E-mailben tudósít bennünket autógázos és kulturális élményeiről

Barcelona, Madrid és Estoril

Barcelona és Madrid látványosságainak megtekintése után tovább indultunk kontinensünk legnyugatibb pontjáig. Az út során most először kellett hosszabb szakaszon benzinnel autóznunk.

Vajon jó irányba mutat?

Szóval ott tartottunk, hogy Barcelona, La Rambla, kávézás, nézelődés. Kávé után elkezdtünk csavarogni, csak úgy céltalanul. A Rambláról nyíló piacot mindenképpen meg akartam nézni, emlékeim szerint szuper. Így is volt, bár kicsit sem hasonlít mondjuk a Fehérvári úti piachoz. Iszonyú árudömping, olyan gyümölcsök, amit sosem láttunk, élő rákok, csodás halak és rengeteg frissen facsart gyümölcslé 1-2 euróért. Igaz, a turistáktól mozdulni sem lehet.

Zavarbaejtő kínálat a piacon

Turistalátványosság a halas stand

Még a reggelinél történt, hogy elmentem kávéért, és az asztalon hagytam a mobilom. Mire visszaértem, ott állt a felszolgálólány és hevesen magyarázta, ilyet még a szállodában se tegyek, ez Barcelona. Ez mégegyszer megtörtént, a városban, egy kávézóban. Az ottani pincér azt mondta, hogy minden fontosat a zsebemben tartsak, mert a tolvajok egy pillanat alatt az asztalnál teremnek, felkapják az értékeket és elrohannak vele. Megfogadtam a tanácsot. Séta közben betévedtünk egy koszos sikátorba, mit ad isten, ott állt az éppen tatarozásra váró Güell Palota. Na ezt eddig nem láttam Gaudi építményei közül.

A Güell Palota egy koszos sikátorban

Az eset egyébként jellemző, Barcelonában bárhol jártunk, csodákat láttunk. Nem kell célokat keresni, elegendő elindulni valamelyik irányba. Nekünk egy célunk volt, még előző nap, meg akartuk nézni a Picasso múzeumot. Vasárnap, érkezés után elcsattogtunk, megnézni a nyitvatartást, hát nem éppen hétfőn van szünnap? Ennyit erről.

Ez is Barcelona. Szállodánktól 100 méterre. A háttérben a hobók ott is aludtak éjszakánként

Barcelonában érdemes felfelé is nézni. Kíváncsi lennék a tulaj lelkivilágára…

A délután a lazulásé volt, elmentünk a kikötő melletti több kilométer hosszú szabadstrandra. Tiszta, homokos part, rengeteg ember, thai masszázst, gagyi napszemüveget kínáló bevándorlók. A thai nők masszázs közben egyik szemüket a mindig a sétány felé tartották. Amint megjelentek a robogós rendőrök, úgy rohantak a part felé, mint Usain Bolt. Az éppen masszírozott paciens meg csak nézett meglepődve. Amint a rendőrök elmentek, az apró hölgyek visszaszivárogtak és ott folytatták, ahol abbahagyták.

A tengerparton. Van aki innen egy parkba megy aludni

Barcelonában még a tengerpartot is akadálymentesítik. Bezzeg nálunk

Minden kornak megvan a szépsége. Nagymamám tanított erre, amikor hatéves voltam. Akkor nem értettem

Irány Madrid!

Spanyolországban 3-5 kilométerenként vannak benzinkutak és mindenhol étterem is van mellette. A legkisebb, legegyszerűbb is nagyszerű és olcsó

Van itt minden, serranó sonka, motorolaj…

Kedd reggel elindultunk Madridba. A gáz még az induláskor elfogyott. Madridig egyetlen gázos kutat sem találtunk. Madrid előtt, Alcalá De Henaresben volt a szállásunk, egy új, nagyszerű Ibis Hotelben. 49 euróért parkoló, tiszta, tágas új berendezésű szoba, dús reggelivel. Erről a városról elég annyit tudni, hogy egyetemét 1508-ban alapították és Salamancával rivalizált Spanyolország leghíresebb oktatóközpontja címének elnyeréséért. Itt született Cervantes is, szülőháza ingyenesen látogatható. Érdemes megnézni, bepillantást nyerhetünk a XVI. századi spanyol életbe.

Bandika Cervantes szülőháza előtt. Bent tilos a fotózás

Alcalá De Henares, szelektív hulladékgyűjtés. A hölgy vezeti a teherautót, a kezében lévő távirányítóval vezérli a darut, az úriember csak a visszahelyezésnél segít. Szükség van még ránk, férfiakra?

Alcalá De Henares hasonlatos Szentendréhez, érdemes elsétálni a belvárosi részbe, gyönyörűen felújított ötszáz éves házak, üzletek találhatók itt. Éhesek voltunk, leültünk az egyik tapas bárba. Persze a tulaj a saját nyelvén kívül semmit nem beszélt, de így is tökéletesen értettük egymást. A lényeg, hogy egy sör mellé egy ingyen tapas járt, invitált, nézzük meg a kínálatot az üzletben. Négy sört voltunk kénytelenek inni, és olyan tapasokat kaptunk, hogy szavunk nem lehetett utána. Nem is volt.

A söreink és a tapasaink. Ki van ez találva. Életem végéig kibírnám  a tapasokkal

Szerda reggel, hogy még adózzunk a kultúrának, elmentünk megnézni az El Escorialt.

Kellemes meglepetés, hogy szerdánként minden európai unió-beli látogatónak ingyenes a belépés. Az El Escorialt II. Fülöp építette, elkészülte után itt is lakott, Madridtól körülbelül 30 kilométerre. A monumentális kolostor-palota együttes hűen érzékeltette a spanyolok szerepét a XVI. században. Akkoriban ők voltak a világ urai. Képeket tilos volt készíteni, de az interneten gondolom lehet találni információkat. Nem szabad kihagyni, mindenkinek ajánlom. A látogatható részben bemutatják hogyan épült, sőt a korabeli szerszámok is ott vannak, nagyon látványos. Az emeleten rengeteg festmény, El Greco, Tiziano, Veronese művei. II. Fülöp megszállott munkamániás volt, ugyanakkor nagyon puritán életet élt, dolgozószobája mindössze 3×3 méteres volt, a hálószobája ugyancsak. A művészeteket viszont szerette, pártolta, életében 1150 festményt rendelt, könyvtára 50.000 kötetből állt. A könyveket is megnézhettük, a legrégebbi az V. századból származott. A könyvtárat, minőségét tekintve a vatikáni után tartják számon. Az El Escorial bazilikája alatt található a Royal Pantheon, a királyok nyugvóhelye. Még oldalakat írhatnék az El Escorialról, tényleg megérintett itt a történelem, ha valaki erre jár, semmiképpen se hagyja ki.

Az El Escorial. Több, mint húsz évig épült. Bent tilos a fotózás

Folytattuk utunkat Estoril felé, de bizony autógázt sehol sem találtunk. Ellenben a hőmérséklet 40 fok fölé emelkedett, elég fárasztó szakasz volt. Az út leginkább hullámvasútra emlékeztetett, hegyre fel, hegyről le folyamatosan.

Valahol Madrid és a határ között. Ez később felment 42 fokra

Amint átléptük a portugál határt, az első kútnál találtunk gázt, de vigyázat, nem jelölik előtte táblán. Míg Spanyolországban Barcelona után már nem kellett autópályadíjat fizetni, Portugáliában megint fizetős volt az út. Este tízre végre megérkeztünk Estorilba, a szállásunkra, egy tündéri kis hotelbe, pálmafákkal, úszómedencével. A parkolóban rajtunk kívül egy svéd és egy svájci autót láttunk külföldi rendszámmal. Ma elmegyünk a Cabo da Rocához, vagyis utunk első felét sikerrel teljesítjük.

Végre találtunk gázt, a portugál határon. Nem jelölik a táblák

Folytatjuk!

(Írta : Sebestyén Kálmán)