‘stipistop’ címkével ellátott bejegyzések

Támadnak a perzsák!

Irán általában nem a környezetvédelem terén nyújtott kimagasló teljesítményével kerül a címlapokra. Míg a világpolitika rendkívül aggályos atomprogramját próbálja szemmel tartani, mi, Stipistopperek hadseregének lopakodó csónakjain röhögünk. Joggal.

Irán a világ 18. legnagyobb országa, több mint 75 millió lakossal. Fővárosa, Teherán 12 millió ember lakhelye, és egyike a legszennyezettebb nagyvárosoknak. Ezt felismerve az ország meglehetősen korán gázüzemre váltott. A buszok, céges flották, taxik mind gázzal mennek, míg a civil lakosság körében körülbelül negyedmillió járműt konvertáltak gázosra. Ez a szám természetesen évről-évre meredeken nő. A lépés logikus, hiszen Irán olajnagyhatalom, így gáz is akad bőséggel.

Nem meglepő hát, hogy tavaly Irán bejelentette a világ legerősebb gázautóját, a hazi gyártású, turbómotoros Iran Khodro Samand Soren-t! Ha valaki nem hallott volna még a Sorenről, egy percig se gondolja, hogy teljesen önálló fejlesztésről van szó. A Samand Soren tulajdonképpen egy éveken át tökéletesített 405-ös Peugeot.

A “világ legerősebb gázautója” persze jól hangzik, ám mivel Iránról beszélünk, a kijelentés természetesen ellenőrizhetetlen. Nem tudni, mekkora a motor ( tipp: 1.7), mint ahogy azt sem, hogy hány hengeres (tipp: 4). Irán ilyen fölösleges részleteket nem köt a Nyugat orrára. Ha valaki esetleg tud perzsául, nyugodtan bogozza ki! Azt viszont büszkén jelentik, hogy a gázos Soren kerek 150 lóerős, és teljesíti az Euro IV-es besorolás követelményeit. Érzésem szerint még ez is elég kevés a világ legerősebb gázautója címért, de ne legyünk szőrszálhasogatók!

Irán a Soren bemutatásakor hangsúlyozta, az autó teljes mértékben hazai fejlesztés, semmi köze a franciákhoz. Éljen a nemzeti büszkeség.

Hogy a gázüzemű Soran mennyire jó autó, az adatok hiányában nehéz megtippelni. Az ország légszennyezettségét viszont biztosan enyhíti.
Bárhogy is, inkább gázautót fejlesszenek, mint bombákat. A bombák rendkívül környezetszennyezőek.
De hol vannak a női mérnökök? Ja, persze..

Lancia Delta Turbo LPG

Ha azt mondom, Lancia Delta Turbo, mindenkinek ez ugrik be:

Ez persze rendben is van, de ne felejtsük el, hogy van egy új verzió is, és ennek is megvan a maga előnye:

A növekvő LPG piac eredménye, hogy a Fiat konszern is beszállt a buliba, méghozzá elég stílusosan, a Lancia Delta Turbo LPG-vel. Bár mi változatlanul hűségesek vagyunk LPG-s Skodánkhoz, illik szólnunk pár szót a konkurenciáról is, hiszen ez az oldal elsősorban az LPG népszerűsítéséről szól.

A Lancia Delta Turbo LPG 1.4-s turbómotorja 120 lóerőt ad le 5000-es fordulaton, míg nyomatéka már 1750-es fordulaton eléri a 206 Nm-es csúcsértéket. A százas sprint majdnem 10 másodperc, így sportautós dinamikáról aligha beszélhetünk, cserébe a hatótáv LPG-vel feltankolva 1413 km-re nő, 6,8 literes átlagfogyasztás mellett. A Delta LPG-s verziója azoknak az embereknek készült, akiknek a stílus mellett a környezetvédelem is fontos, hiszen az autó CO2 kibocsátása csupán 134g/km.

Egyetlen kérdés maradt még megválaszolatlan, mégpedig az ár. Mivel Magyarországon még nem kapható, csak tippelhetünk, mennyibe kerül majd. A listaára 23.700 Euró, ami nem kevés, ám ez a szám a környezetvédelmi kedvezmények miatt külföldön lecsökkenhet akár 18.700 Euróra is. Ez az összeg pedig pontosan egyezik a Magyarországon kapható belépő modellével, az LPG technológiát nélkülöző 1.4-es T-Jettel. Ha az LPG-s verzió itthon nem dobja majd meg az árát többel, mint 200000 Ft, azt hiszem mindenki jól jár.

Volkswagen Scirocco R Cup Gas

Régen a dieselekről mindenkinek a teherautók ugrottak be. Aztán az Audi R10 diesel megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.

Az, hogy diesel zöldséges Mercikkel driftelni is lehet, végképp kicsapta az üzemanyag puristák biztosítékát.

És hogy az autógázról mi ugrott be? Valószínűleg a palackot privatizált MALÉV takaróval elrejtő spórolós taxisok a kilencvenes évek elejéről.

Mi viszont az elmúlt pár hónapban többszörösen bebizonyítottuk, hogy az autógáznak van helye a versenysportban. És most mutatunk rá még egy példát:

Íme a Volkswagen Scirocco R Cup gázos változata, mellyel Carlos Sainz ment pár szakaszt a WRC német futamán. A képlet egyszerű. 80%-al csökkenő széndioxid kibocsátás, +10 lóerős teljesítménynövekedés mellett. Gázos Scirocco R? Stipistop!





A Scirocco-ból sajnos sosem lesz WRC verzió, mivel túl nagy. A Polo viszont..

( Fotók : Evo és Audi )

PGO Cevennes CNG Turbo

A CNG, közismertebb nevén a sűrített metán gáz és az LPG közötti különbségről már írtunk a CNG-s hotroddal kapcsolatban, ám most ismét egy metán üzemű sportautóra bukkantam.

A francia PGO Porsche reinkarnációja annak idején erős ellenérzést váltott ki belőlem, most viszont kezdem belátni, hogy nincs vele semmi gond. Mókás kis matchbox.

Bár a metán gázt főleg buszok és teherautók esetében használják erőszeretettel (pl Debrecenben is), azért akadnak kivételek.
A metános PGO Cevennes 8.72 liter gázt fogyaszt 100 kilométeren, ami egyáltalán nem rossz eredmény, tekintettel arra, hogy a kis kabrió 150 lóerős.

Az ára sajnos a vicc kategóriába sorolható: 70000 dollár. Ám unatkozó milliomosok barátnőinek kétségkívül ez az ideális bevásárlóautó.

Csak azt nem értem, miért nem LPG-t raktak bele. Egyszerűbb, és főleg könnyebben elérhető. Franciák. További részletek itt!

A GT EcoVision

Először úgy volt, hogy a tegnapi teljesítményorientált LPG BMW után maradok ezen az ösvényen, és írok egy LPG-s Mustangról..

vagy éppen egy LPG-s Corvette-ről. Előbbi 525, utóbbi 575 lóerős.

Aztán találtam valamit, ami jobb, mint a kettő összegyúrva. Hölgyeim és uraim, íme az LPG üzemű, teljesen egyedi építésű GT EcoVision:

A kiinduló autó az amerikai Factory Five kit-carja, melyet a Custom Corner Germany konvertált gázüzeműre. Az acél térhálóra épülő üvegszálas karosszériának köszönhetően mindössze 980 kg.

A motorja a Corvette 6 literes blokkja, mely ebben az autóban 450 lóerőt ad le, és egy hat fokozatú manuális váltón keresztül hajtja meg a hátsó kerekeket, ahogy illik!

Ezek után nem meglepő, hogy a 0-100 km/h sprint valahol a 3 másodperc alsó határán táncol.

A motor LPG-vel üzemel, ám a beinduláshoz egy apró ethanol tankból szívja az üzemanyagot, és csak menet közben vált át autógázra. Ezzel a megoldással az EcoVision átlagfogyasztása 15 liter gázból, ami kimagasló eredmény, tekintettel arra, hogy egy 310 km/h végsebességű szupersportautóról beszélünk.

Érdekel a hangja? Naná, hogy érdekel!

Bámulatos teljesítmény, mely rávilágít, hogy az alternatív üzemanyagoknak- beleértve az autógázt is- van keresnivalójuk a drága luxussportautók piacán.

Az EcoVisionre nézve egyetlen kritikus gondolat ötlött fel bennem, mégpedig az, hogy mintha ezt az orrot már láttam volna. Mondjuk a Ford GT-n. Még szerencse, hogy jó mintáról koppintottak!

Németország minden szempontból fényévekkel előttünk jár az autógáz felhasználás terén, ez ebből a projektből is látszik. Ideje követni őket!

(Fotók: CCG és Greenautogas)

Az AC Schnitzer GP3.10 LPG

Az LPG-s autók általában a praktikumról, az olcsó fenntarthatóságról és a környezetvédelemről szólnak. Bár a környezetet a GP3.10 LPG is óvja, ennél az autónál inkább a teljesítményen van a hangsúly.

Az AC Schnitzer, a világ talán legnagyobb BMW guruja három éve a fejébe vette, hogy bebizonyítja, egy LPG-s autó teljesítménye semmiben sem marad el normál benzines társaitól. Sőt! Megfelelő programozással felül is múlhatja azt.

Épp ezért fogtak egy hármas kupét, és beletömték az M5 V10-es atomreaktorát. A befecskendezés újraprogramozása és némi kipufogótuning után az LPG-s BMW 552 lóerőt adott le, nyomatéka pedig 540 Nm-re nőtt.

A 4.5 másodperces százas sprint sem utolsó eredmény. Ezekkel a mutatókkal nem meglepő, hogy a GP3.10 lett a világ leggyorsabb LPG-s autója. Az olaszországi Nardo pályán mért sebessége elérte a 318 km/h-t.

Persze valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, mi értelme az egésznek? Hiszen aki 300 fölött szeretne száguldozni a német autópályán, nem törődik az üzemanyagárakkal, és úgyis versenybenzint tesz az autójába. Tény, ám gondoljunk csak bele. 318 km/h egy olyan üzemanyaggal, mely fele annyiba kerül, mint a benzin, és még környezetbarát is, talán még azokat is gondolkodóba ejti, akik eddig hallani sem akartak az autógázról. Ha a legnagyobb BMW tunernek megfelel, feltehetően működik.

Íme akcióban:

( Fotók: AC Schnitzer )

LPG-vel a mélygarázsban: A valóság


A táblát mind ismerjük:
Autógázzal tilos mélygarázsba állni, mert az LPG nehezebb, mint a levegő, így szivárgás esetén akár egy robbanáshoz elegendő mennyiség is összegyűlhet egy gyengén szellőztetett légtérben. Itthon legalábbis ez a szabály. Nyugaton már rég eltörölték, hiszen a vizsgáztatott, szakszerűen beépített tartály biztonsági szelepe kizárja a szivárgás lehetőségét. Mint tudjuk, az itthoni, nemrégiben frissített KRESZ még mindig nagyon messze van a korszerűtől, így nem csoda, hogy az LPG tiltás is benne maradt.
Egy közeli ismerősöm több mint húsz éve gázzal jár, és ő persze azt mondta, semmi gond, mindenhova beáll vele, ám mivel ő az az ember, akibe belement a hetes busz, miközben az aktuális Blikket olvasta a kormányra téve, úgy döntöttem, nem árt hitelesíteni a verzióját. Íme a versenyzők:

Allee

Az Allee mélygarázsában a szokásosnál több biztonsági ember volt, mivel valamit épp variáltak, és így terelni kellett az autósokat. A megnövekedett létszám azonban nem jelentett nagyobb éberséget. A kocsin ott az orbitális autógázos reklám, ezen kívül a szélvédőn is ott feszít a kötelező piros LPG matrica. Kamerák mindenütt, ám szemlátomást egyik sem azért van, hogy az LPG-t kiszúrja.

Ez is jól kezdődik- gondoltam magamban. Plusz pont viszont, hogy az Alleeban ingyenes a parkolás. Az is valami!

Mammut

A Mammutban ezzel szemben 200Ft egy óra, viszont az ellenőrzés semmivel sem szigorúbb. Egy gombnyomás, majd a sorompó felemelkedése azt mutatja, itt is sikerrel jártam:

Duna Plaza

A Duna Plaza tulajdonképpen kilóg a sorból, mivel több emelet magas, nyitott parkolóházzal rendelkezik, így semmi sem indokolja a tiltást.

Ennek megfelelően itt sem ütköztem ellenállásba. Mivel itt szükségtelen lett volna a mélygarázsban parkolnom, fent raktam le az Octaviat. Az első óra itt is ingyenes, ami jó dolog, ha csak egy kávé kell.

Szabadság tér:

Őszintén szólva erre voltam a legkíváncsibb, mivel ez a legmodernebb, simán belefuthattam volna valami scannerbe, ami végre felismeri az LPG matricát, és nem enged át. Ám semmi ilyesmi nem történt. Szépen leparkoltam a Skodát a mélyben, aztán felmentem, és élveztem a napsütést a Szabadság téren. Mivel itt 250 Ft fél óra, nem volt túl sok időm. Bizonyíték kell? Íme:

Tesztünk tehát 100%-os sikerrel zárult, már amennyire ez sikernek tekinthető. Természetesen senkit sem buzdítunk a szabályok megszegésére, hiszen az elavult, ostoba szabály is szabály. Szerencsére viszont senki sem figyel rá, így akit esetleg eddig ez tántorított el a környezetbarát autógáz használatától, nyugodt szívvel belevághat, hiszen e téren sem éri hátrány. És mi lesz velem, aki gyarló módon direkt megszegte a szabályt?
Nos, majd meggyónom.

Quentin Willson (Top Gear/Fifth Gear) is LPG-vel jár!

Persze  ha azt mondom, Quentin Willson, a legtöbb embernek fogalma sincs, kiről van szó. Pedig ez az enyhén vámpírra hajazó férfiú brit autós körökben igen ismert. Az eredeti Top Gearben (1977-2001) kilenc évig volt Jeremy Clarkson társa. A fél órás, a jelenlegitől meredeken eltérő formátumú régi Top Gear különös figyelmet fordított a mindennapi autós problémákra, a hibás autós törvényekre, és hasznos tanácsokkal látta el a brit autótulajdonosokat.
Quentin Willson a Top Gear után sem ment el ácsnak, helyette átnyergelt a konkurens Fifth Gear csapatába, majd a Daily Mirror publicistájává vált.  Eddig tíz könyve jelent meg, melyek közül több is a használtautó vásárlás rejtelmeiről szól. Itt például azt mutatja be, miért érdemes első szériás hatos coupét venni:

És hogy mit mondott az LPG-ről?
Személy szerint saját 4 literes Jeep Cherokee-át konvertálta vegyes üzeműre, és a végeredmény teljes siker! Teljesítménykülönbség szerinte nem észlelhető, ezen felül roppantul örült a 900 fontos állami támogatásnak, mely az LPG használóknak jár. Rövid számolás után pedig arra jutott, hogy az autó üzemanyag költsége autógázzal kevesebb, mint fele a normál benzinüzemű használatnak. Az infrastruktúra kiépült, az autógáz mindenütt elérhető, így véleménye szerint gond nélkül megoldható a folyamatos gázüzem. A Jeep csomagtere sem csökkent, hála a rejtett tartálynak. Az, hogy még a környezetet is védi vele, csak kedves ráadás. Elvégre mennyire menő egy környezetkímélő terepjáró egy négy literes sor hatossal? Nekünk kéne!

Lyontól hazáig

Vasárnap délelőtt indultunk Lyonból, és azt gondoltuk, hogy amint átérünk Németországba, már bajunk nem lehet…

Az autópályáik a legjobbak Európában, nincs díj és sebességkorlátozás, ráadásul a németek sokkal jobban vezetnek, mint a franciák. Tévedtünk, a pályakarbantartásokat számításon kívül hagytuk. Nem viccelek, húsz kilométerenként voltak javítások, szűkítések, ahol nyolcvannal lehetett csak menni. Iszonyú volt, azt hittem sosem érünk Münchenbe. A tankolás is kulturált Németországban, az előjelző táblákon feltüntetik a GPL kutakat, amikor már gurulunk a kúthoz vezető úton, ott is feltűnő, nagy felirat jelzi, hogy hol a kútfej. A szállásunkra 853 kilométer után értünk, a Messéhez közeli Holiday Inn Expressbe, ez már München után, a Salzburg felé vezető autópálya mellett volt, a puszta közepén. Körös-körül kukoricaföldek és kaszálók, ezért érdekes volt, amikor a recepciós hölgy megjegyezte, hogy 10 euróba kerül a sorompóval zárt parkoló, és 16 euró a 24 órás internet-hozzáférés. Már nem is emlékszem, hogy felháborodtam vagy elnézően mosolyogtam. Azt hiszem előbb az egyiket, aztán a másikat. Ehhez jött még, hogy semmilyen vendéglátó egység nem volt a hotelben, egy szendvicset, vizet, (na jó, sört) nem tudtunk venni este. Kénytelenek voltunk átsétálni vacsorázni a mellette levő motelbe.

Hétfő reggel irány Budapest. A tankolást elszúrtuk, az osztrák határhoz a lehető legközelebb szerettünk volna gázt tankolni, csakhogy ez nem sikerült. Az indulás utáni kútnál még láttuk a GPL feliratot, utána sehol sem. A német-osztrák határ után el is fogyott a gázunk, onnantól végig benzinnel jöttünk haza.

A Mészáros utca-Aladár utca sarkáról indultunk és ugyanide értünk vissza, közben megkerültük Európa nyugati részét. 6977 kilométert vezettünk. Fárasztó volt, de csodálatos, még ha kevés helyen is tudtunk igazából nézelődni. A teljes távból 4619 kilométert tettünk meg gázzal, 2358-at pedig benzinnel. Mindehhez 454,22 liternyi autógázt és 183,52 liternyi benzint használtunk fel. Ebből következik, hogy az átlagfogyasztásunk 9,83 l/100 km-re adódott a gáz, és 7,78 l/100 km-re a benzin esetében. Mindezt úgy, hogy végig teljes erővel dolgozott a klíma, a belső szellőztetés ventilátora általában 2-3. fokozatban volt és sehol sem mentünk a lehetségesnél lassabban. Tulajdonképpen az egész olasz-francia-spanyol-portugál-spanyol-francia szakaszt „hullámvasúton” tettük meg, végig hegyre fel-hegyről le autóztunk. A Škoda két személyt és egy harmadik személynek megfelelő terhelést, körülbelül 250 kilogrammot mozgatott az egész úton. Ennek tükrében ez a fogyasztás nagyszerű érték.

Most pedig nézzük mindezt a költségek oldaláról. Az egyszerűség kedvéért az eurós összegeket átszámoltam forintra (1 euró=280 forint), és így a következő egy kilométerre eső költségek jöttek ki:

Autógáz: 281,21 euró+ 12026 forint= 90765 forint,

azaz 19,65 forint/km.

Benzin: 159,13 euró+ 19190 forint= 63746 forint,

azaz 27,03 forint/km.

Vagyis 37,5 százalékkal alacsonyabb kilométerköltség jött ki gázüzem esetén, ez pedig elég jelentős megtakarítás éves szinten.

Nézzük más oldalról: a mi utunk költsége összesen 154 511 forint volt. Ha végig benzinnel mentünk volna, akkor 188 588, ha kicsit szerencsésebben alakul, és csupán a spanyol részen kellett volna benzint használni (1400 km), akkor pedig 147 430 forintra adódott volna. Nagyjából 40 000 forint a különbség, ez már komoly.

Végül pedig néhány szó a játékunkról. Sok tipp érkezett, amit ezúton is köszönünk. Voltak olyanok, akik csak a játék kedvéért, hasraütés-szerűen jósoltak, voltak, akik egészen komolyan vették, ez a számokból is látszik. Olyan levél is érkezett, amiben alacsonyabb átlagos gázfogyasztást tippeltek.

Több szavazatot nem fogadunk el, jelenleg kiértékelünk és hétfőn eredményt hirdetünk

Ezzel véget ért a 7000 kilométeres autógázos Škoda Octavia Dual teszt. Autónk remekül teljesített, az úton semmilyen műszaki probléma nem adódott. Ha valami kimaradt a tudósításból, amire még kíváncsiak olvasóink, kérem a sebestyen (kukac) autoteszt.com (a stipistop olvasói is bátran…) email-címen kérdezzenek, ígérem, mindent megválaszolok, amit tudok.

Hazánkat kivéve a többi országban mindenhol magunk tankolhattunk, nem bonyolultabb, mint a benzin esetében. Az autó felcsatlakoztatható adaptere mindenhol kompatibilis

Félúton

A szerk. előszava:
Sebestyén Kálmán (az Autotesz magazin főszerkesztője), az autógázos Skodánk, és Bandika közel 7000km-es útra indult a Portugál Cabo de Roca-ig és vissza. E-mailben tudósít bennünket autógázos és kulturális élményeiről


Mindenkitől elnézést kérek, aki várta a beszámolók folytatását, de utunk második fele olyan erőt próbálóra sikeredett, hogy csak most, immár itthon tudom leírni a történteket.

Folyamatosan viharos szél fúj az európai szárazföld legnyugatibb pontján

Az estorili pihenőnap késő délutánján elmentünk a Cabo da Rocához, az európai szárazföld legnyugatibb pontjához. Érdekesség, hogy míg Estorilban 35 fokos hőségben indultunk, addig 20 kilométerrel arrébb, a Cabo da Roca szikláinál már csak 20 fok és viharos szél fogadott. Beütöttem a navigációba Budapestet, közúton pontosan 3134 kilométerre voltunk az otthonunktól. Egyébként ez az utolsó rövid, „odafelé” vezető útszakasz csodálatos volt, szinte végig a parton vezetett az út Estoriltól, a mindig szeles időjárást kihasználva jó néhány kite-szörfös volt a vízen/víz felett még este nyolckor is.

Ennél nyugatabbra autóval  nem lehet menni. Skodánk itt volt legtávolabb Budapesttől

Visszafelé a szállodához megálltunk vacsorázni Estoril apró belvárosában. A néhány háztömbnyi óváros összefüggő étteremhálózatnak tűnik, egymás hegyén-hátán a kitűnő halas éttermek, pubok és kávézók. Természetesen mindegyik zsúfolásig tele, de akármit rendelünk, lehetetlen, hogy csalódjunk. Utána még tettünk egy egészségügyi sétát a parti sétányon, ahol éppen könyvvásár volt, a sátrakban nemcsak portugál, hanem rengeteg érdekes angol nyelvű könyv is volt.

Estorili étterem. Úgy tűnik, itt mindig friss a hal

Estoril egy igazi ékszerdoboz. Sétány, strand, vár és óvárosi rész párszáz méteren belül

Útra fel!

Pénteken indult az erőltetett menet hazafelé. Az előbb említett ideális útvonalra vonatkozó 3134 kilométernél jóval több, előzetes számításaink szerint legalább 3700 várt ránk négy nap alatt. Az első nap Bilbao, a másodikon Lyon, utána München és hétfőn Budapest volt a cél. Az első etap 916 kilométeres volt, a spanyol határ előtt még teletankoltuk a gáztartályt. Ahogy idefelé, úgy Spanyolországnak az északi részén visszafelé sem találtunk gázkutat, benzinüzemre kapcsolva érkeztünk meg Baszkföld fővárosába. A táj nem igazán segítette a takarékos vezetést, megint hullámvasutaztunk folyamatosan, a navigáció 300-800 méteres tengerszint feletti magasságokat mutatott, csak Bilbao előtt 20 kilométerrel kezdtünk süllyedni a tengerszintre. A hegyeken kívül folyamatos kanyarmenet nehezítette a vezetést, alig volt egyenes útszakasz. Kissé szkeptikusak voltunk a szállást illetően, ugyanis a foglalást visszaigazoló levélen szereplő címet nem ismerte a navigáció. Beütöttük a városközpontot, lesz ami lesz.

Bilbaót kissé rossz előítélettel tévesen képzeltük el. A robbantásos hírek, a zavargások, a nacionalizmus miatt én egy lepukkant, koszos városnak gondoltam, ehelyett egy gyönyörűen karbantartott, tiszta, nagyszerű építészeti remekekkel telezsúfolt várost láttunk. Sajátságos hangulatát a hatalmas ipari kikötő adta a város közepén, égbenyúló régi darukkal. Érdekes látvány volt a többszáz éves házak és a kikötői daruk elegye. A keresést megkönnyítendő megálltunk egy rendőrörs előtt, a helyi szolgálatos készségesen elővett egy térképet, bőszen magyarázott a saját baszk nyelvén (itt nem spanyolul beszélnek), és rajzolta, merre menjünk. Persze a szálloda már nem volt a térképen, azt mondta, menjünk csak át a hídon, onnan körülbelül 2 kilométerre jobbra lesz. Mentünk, mendegéltünk, de a megadott helyen semmi sem volt, csak kiégett gyártelepek. Továbbmentünk, megint kérdeztünk, visszafordítottak minket, így sem találtuk. Ezt a kört megtettük még egyszer, fáradtak is voltunk, elkeseredtünk. Mondtam Bandikának, látok ott lent az út mellett a romok között egy épületet, amely akár egy szállodára is hasonlíthat. Azt mondta, menjünk, nézzük meg. Na, ez volt a Hotel Naval.

Bilbaói szállodánk a semmi közepén

Ez pedig a kilátás a szálloda ablakából. Nekem tetszik, percekig néztem

Szerencsénk volt. Designszállodának épült, ahol az ipari környezetet díszletnek használták, nekünk tetszett, de jobban kitáblázhatták volna. A baj csak az volt, hogy innen este már nem volt kedvünk bemenni a városba nézelődni, úgyhogy maradt a bár és az Atlétikai Európabajnokság. Dizájnszálloda ide, dizájnszálloda oda, a bár úgy nézett ki, mint egy munkásszálló klubszobája. Autentikus volt a közönség is, olajos melósgatyában, atlétában, bakancsban söröztek néhányan a pultnál. Szeretem ezt a közeget, fiatalságomra, a szakmai gyakorlatokra emlékeztet. Letelepedtünk mi is a pultnál, kértünk két whiskyt, a csapos elkezdte önteni és csak öntötte, öntötte, nem akarta abbahagyni. Nem akartunk hinni a szemünknek, ő meg csak vigyorgott. Fejenként négy euróért vagy másfél decit töltött a pohárba. Nem tudtunk mit csinálni, meg kellett innunk. Hamar elaludtunk este.

Az ominózus másféldecik

Másnap délelőtt még megnéztük a Guggenheim múzeumot kívülről, ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni, sajnáltuk, hogy nem volt időnk bemenni. Az expresszionista stílusú épületet teljes egészében titán borítja, és 1997-ben épült.

Guggenheim Múzeum, Bilbao. Titánbevonattal

A múzeum előtti óriáspók

A Guggenheim Múzeummal szemközti épület. Korok találkozása

Szombatnapon

Másnap folytattuk utunkat Lyonba, 962 kilométert mentünk. A terepviszonyok annyiban változtak, hogy a rengeteg kanyar mellett Franciaországban többször is 950 méteres hágókon mentünk keresztül. De itt legalább találtunk autógázt. No, nem azonnal, hanem a határtól 198 kilométerre, a sokadik kútnál. Már az előző kutaknál is ki volt írva a GPL, de vagy elfogyott vagy a kútfej volt letakarva.

Amúgy ez a nap nem a mi napunk volt. Volt egy kis kitérőnk a francia határ előtt, egy újszerű autópálya-csomópontot nem ismert fel a navi, úgyhogy elkavarodtunk, fél órát vesztettünk. Később Bordeaux után valamivel olyan dugóba kerültünk, hogy egy óra alatt hat kilométert haladtunk. Mindezt miért? Mert átépítettek egy fizetős kaput és csak három kasszánál lehetett átmenni. Katasztrófa. Belegondoltam, mennyi kipufogógáz megy a légtérbe feleslegesen ilyen helyeken. Hogy ezt miért nem lehet szervezettebben megoldani a XXI. században, vagy legalább nem a turistaszezon kellős közepére időzíteni, ki tudja?! Este későn érkeztünk meg Lyonba, ez a nap volt a holtpontunk.

Ez alatt a pálmafa alatt írtam az előző beszámolót az estorili szállodában. Kiraktam a laptopomra háttérképnek, hogy mindig lássam

Most pedig az eddigi költéseink, vagyis az útdíjak és a tankolások:
Autópályadíjak:
  1. Magyarországi havi 4200 forint
  2. Osztrák kéthavi 22,90 euró
  3. Olaszország a Tarvisio-Ventimiglia szakaszon 51 euró
  4. Franciaország a Menton-Le Boulou szakaszon 42,60 euró
  5. Spanyolország a Capmany-Badajoz szakaszon 38,13 euró
  6. Portugália a Badajoz-Estoril-Vilar Formoso (visszafelé) szakaszon 27,30 euró
  7. Spanyolország a Fuentes de Onoro-Bilbao-Donostia-San Sebastián szakaszon 27,80 euró
  8. Franciország a Bayonne-Lyon szakaszon 48 euró

Üzemanyagköltségek Lyonig úgy, hogy Lyon előtt sikerült autógázt tankolni, de a benzintank már majdnem száraz volt, amit úgy is hagytunk, tehát egy kb. 750 kilométeres szakasz fogyasztása a következő, vagyis utolsó elszámolásban lesz benne.

Autógáz: 3500 kilométeren 352,49 liter, ami 237,81 euró + 4248 forint. Átlagfogyasztás: 10,071 l/100 km.

Benzin: 1150 kilométerre 93,64 liter, ami 109,13 euró. Átlagfogyasztás: 8,143 l/100 km.

Vezetési stílus: próbáltam teljesen normális autós turista módjára menni, vagyis ahol 120 km/h volt a megengedett sebesség, ott a navigáció mérése szerinti 125-re állítottam a tempomatot, ahol pedig 130, ott 135-re. Így még nem mérnek a traffipaxok és nagyjából lendületesen lehetett haladni. Persze a forgalmat sehol sem lehetett kiszámítani, így a forgalmas helyeken sokszor kellett lassítani a lakóautók és a teherautók miatt.

Egy kis súgás a fogyasztásra tippelőknek: a hátralévő német szakasz nagyjából sík terep volt, és a tempót is egyenletesebben tudtuk tartani, jóval kevesebb gyorsítás, lassítás mellett, ami meg is látszott a gázfogyasztáson.

( Írta és fotók : Sebestyén Kálmán)

Holnap folytatjuk a befejező résszel!