A CNG, közismertebb nevén a sűrített metán gáz és az LPG közötti különbségről már írtunk a CNG-s hotroddal kapcsolatban, ám most ismét egy metán üzemű sportautóra bukkantam.
A francia PGO Porsche reinkarnációja annak idején erős ellenérzést váltott ki belőlem, most viszont kezdem belátni, hogy nincs vele semmi gond. Mókás kis matchbox.
Bár a metán gázt főleg buszok és teherautók esetében használják erőszeretettel (pl Debrecenben is), azért akadnak kivételek.
A metános PGO Cevennes 8.72 liter gázt fogyaszt 100 kilométeren, ami egyáltalán nem rossz eredmény, tekintettel arra, hogy a kis kabrió 150 lóerős.
Az ára sajnos a vicc kategóriába sorolható: 70000 dollár. Ám unatkozó milliomosok barátnőinek kétségkívül ez az ideális bevásárlóautó.
Csak azt nem értem, miért nem LPG-t raktak bele. Egyszerűbb, és főleg könnyebben elérhető. Franciák. További részletek itt!
Az úgy volt, hogy elvitték alólam az autógázos Skodát Kálmánék, amikor Portugáliába mentek, de a Skodások nagyon korrektek voltak, és betóltak a fenekem alá egy 1.2-es TSI Octáviát – autógáz nélkülit – hogy addig se maradja kocsi nélkül. Voltak kétségeim, hogy akármilyen jó is ez az új motor, meg turbós, az Octavia azért nagy autó, kevés lesz bele az egykettes. Hát nem.
105 lóerő ez is, mint az autógázos egyhatos, de micsoda különbség. Arról nem is beszélve, hogy a TSI motor az autógázos egyhatosához képest olyan kicsi, hogy szó szerint be lehet állni mellé szerelni. Nem kellett több két óránál, azonnal beleszerettem ebbe a 3 betűbe, hogy TSI. (Nem véletlenül lett az év motorja, ha nem is az 1.2-es, hanem az 1.4-es)Pörgős, jól húz, jól gyorsul, és ha figyel az ember, városban 8 liter körül lehet tartani. Jó, mondjuk figyelni kell, meg én hegyi gyerek vagyok Budán, ott nehezebb a nyolcat tartani, de azért meg lehet csinálni.
Na történt, hogy mindeközben meghívtak magukhoz a szüleim Horvátországba (béreltek ott egy házat), és úgy terveztem, hogy oda is az egykettes benzinessel megyek, de nem. Az utolsó percben kiderült, arra a hétre pont kiadták valakinek az egyketteset, de nincs baj, tudnak adni egy RS-t, menjek azzal Horvátországba.
Mindenhol nagyon megbámulták ám az RS-t. Itt ez nem látszik, csak Korcula óváros a háttérben.
Egyik szemem sírt. Az, amelyik még eredetileg abban bízott, majd az autógázzal megy, fillérekből…
A másik szemem is sírt. Az, amelyik azt hitte, hogy bár nincs autógázos verda, mert elment Portugáliába, de van 1.2 TSI.
A harmadik szemem meg örült, hogy ha már így alakult, kipróbálhat egy RS-t, mert olyannal még nem volt dolga.
A negyedik szemem megint sírt, mert nem elég, hogy RS (sokat fogyaszt), de még automata is (not fun).
Xenon fények, szép orr, sajnos fényképezni még nem tanultam meg.
Érezhetitek, hogy prekoncepciókkal és előítéletekkel terhelt gyerek vagyok, aki mindenben megtalálja a bajt.
Megkaptam az RS-t, 210 lóerőt, DSG váltót, 7 sebességet, 11 literes városi fogyasztást (ha figyelsz), mindezt 2000 köbcentiben. Meg metálkék festéket. Sokat.
Irány Kroácia, le egészen Korcula szigetéig, ami uszkve 890km Budapestről.
Ez sem egy nagy motor. A DSG váltó szuper volt, kormányról is váltható.
Aggodalmam a fogyasztással kapcsolatban hamar elszállt. Hajnali kettes indulással csont üres autópályán, tempomattal mentünk nagyjából az egész úton. Átlagfogyasztás 7.6 liter. Kondival. 130-as átlag mellett. Erőtartalék mindenhol van, nagy élmény az út, a hifi nagyon jól szól, nővérem, pasija és saját 8 napnyi holminkat úgy nyelte el a csomagtartó, ahogy kell. Élelmiszerkészletekkel együtt. Az Octáviák csomagterét nem lehet kellően isteníteni.Fantasztikus.
Na most mi ennek a hosszú monológnak a köze az autógázhoz, kérdezheted joggal.
Hát a két dolog a bűntudat mezsgyéjén kapcsolódik össze egymással. RS-t vezetni nagyon jó dolog. Ha kiismered, hogy hol jön meg a turbónyomás, nagyon határozottan tudsz vele jaszkarizni, minden körülmények között. Megint a TSI motor, csak most nagy kétezresben… szenzációs konstrukció.
DE!
Ha RS-ezés előtt már 3 hónapja azt a játékot játszod, hogy hány kilómétert tudsz autózni 7000 forintnyi autógázzal, akkor minden kövér gázadásnál eszedbe jut a pénztárcád, és a környezet.
Érintőlépernyős Hifi rendszer (szokni kell), igényes szép belső, kényelmes ülések. A kormányról minden irányítható.
Tudom, tudom… kit érdekel?! Az RS RS-ezésre való, az Octavia Dual pedig Dualozásra. Mégis; az autógázos üzemmód csinál valamit az emberrel, ami visszafordíthatatlanul megmarad. Esetemben azt csinálta, hogy voltak ugyan megfeledkezések magamról (fantasztikus szerpentinek vannak ám Korcula szigetén), de ezek sokkal rövidebb ideig tartottak, mint korábban. Valahogy a lelkiismeretem sem volt rendben, meg a pénztárcám is állandóan eszembe jutott. (Az RS azért simán beleszalad a 13 literbe, és többe.)
Szóval ennek a kis bejegyzésnek igazából annyi a mondanivalója, hogy ha az ember belekóstol a takarékos, és környezettudatos vezetésbe, akkor onnan nehéz a visszaút. Most, hogy vezettem RS-t, kis TSI-t, és Dualt, három utat is tudok javasolni, anélkül, hogy reklámízűnek találnám saját mondataimat:
A kevésbé progresszív út: Tessék 1.2-es TSI motort venni, hozzá tartozó Skoda karosszériával. Nem lesz csalódás.
A progresszív út: autógáz, autógáz, autógáz, Skoda.
A legprogresszívebb út: bár az RS-t 9 millióért adják (benne van egy rahedli extra) ezt vinném legszívesebben, de: beletenném a gázt. Megáldtok vagy leköptök érte, nem tudom. Ahogy azt sem, hogy technikailag van-e realitása, de kiderítem a Skodásoktól a napokban. (u.i.: megjött a válasz is: “A beépítés jelen állás szerint csak szívómotorokba lehetséges, turbóba nem.”
Ti jöttök:
Szóval ilyen kis élményeim voltak az utóbbi hetekben. Szpottoltam még elhagyatott Renault Meharit (nem autógázos) (amiért majd meghasadt a szívem):
Meg egy ilyen egyre nagyobb népszerűségnek örvendő háromkerekűt is (ez sem autógázos):
Korcula amúgy egyszerre a sziget neve, és az óvárosé is… szuper kis sikátorai vannak, és azúr kék tengerpartja. Arról nevezetes, hogy Marco Polo ezen a szigeten élt. A kikötőjében elég durva magánjachtok szoktak pihenni, meg általában is az a tapasztalat, hogy sok luxujacht járja errefelé a vizeket. Ki tudja, talán a gazdasági válság őket is a szelídebb, kevésbé rongyrázó helyekre csalogatja.
Kis korcula feeling:
Horvátországban rég nem jártam, sokkoló, hogy mennyivel előttünk járnak. Legalábbis a látszat ez. Az autópályán minden WC makulátlan volt. Az éttermekben a kiszolgálás udvarias és figyelmes. A gazdaság amennyire ezt egy kis szigetből és az autópálya két oldalából meg lehet állapítani, jobban pörög mint nálunk. Senkit ne tévesszen meg a sok ezernyi befejezetlen ház… Horvátországban nem kell épületadót fizetnie annak, akinek nincs készen a háza 100%-osan. Ezért mindenki megáll 80%-nál.
Először úgy volt, hogy a tegnapi teljesítményorientált LPG BMW után maradok ezen az ösvényen, és írok egy LPG-s Mustangról..
vagy éppen egy LPG-s Corvette-ről. Előbbi 525, utóbbi 575 lóerős.
Aztán találtam valamit, ami jobb, mint a kettő összegyúrva. Hölgyeim és uraim, íme az LPG üzemű, teljesen egyedi építésű GT EcoVision:
A kiinduló autó az amerikai Factory Five kit-carja, melyet a Custom Corner Germany konvertált gázüzeműre. Az acél térhálóra épülő üvegszálas karosszériának köszönhetően mindössze 980 kg.
A motorja a Corvette 6 literes blokkja, mely ebben az autóban 450 lóerőt ad le, és egy hat fokozatú manuális váltón keresztül hajtja meg a hátsó kerekeket, ahogy illik!
Ezek után nem meglepő, hogy a 0-100 km/h sprint valahol a 3 másodperc alsó határán táncol.
A motor LPG-vel üzemel, ám a beinduláshoz egy apró ethanol tankból szívja az üzemanyagot, és csak menet közben vált át autógázra. Ezzel a megoldással az EcoVision átlagfogyasztása 15 liter gázból, ami kimagasló eredmény, tekintettel arra, hogy egy 310 km/h végsebességű szupersportautóról beszélünk.
Érdekel a hangja? Naná, hogy érdekel!
Bámulatos teljesítmény, mely rávilágít, hogy az alternatív üzemanyagoknak- beleértve az autógázt is- van keresnivalójuk a drága luxussportautók piacán.
Az EcoVisionre nézve egyetlen kritikus gondolat ötlött fel bennem, mégpedig az, hogy mintha ezt az orrot már láttam volna. Mondjuk a Ford GT-n. Még szerencse, hogy jó mintáról koppintottak!
Németország minden szempontból fényévekkel előttünk jár az autógáz felhasználás terén, ez ebből a projektből is látszik. Ideje követni őket!
Az LPG-s autók általában a praktikumról, az olcsó fenntarthatóságról és a környezetvédelemről szólnak. Bár a környezetet a GP3.10 LPG is óvja, ennél az autónál inkább a teljesítményen van a hangsúly.
Az AC Schnitzer, a világ talán legnagyobb BMW guruja három éve a fejébe vette, hogy bebizonyítja, egy LPG-s autó teljesítménye semmiben sem marad el normál benzines társaitól. Sőt! Megfelelő programozással felül is múlhatja azt.
Épp ezért fogtak egy hármas kupét, és beletömték az M5 V10-es atomreaktorát. A befecskendezés újraprogramozása és némi kipufogótuning után az LPG-s BMW 552 lóerőt adott le, nyomatéka pedig 540 Nm-re nőtt.
A 4.5 másodperces százas sprint sem utolsó eredmény. Ezekkel a mutatókkal nem meglepő, hogy a GP3.10 lett a világ leggyorsabb LPG-s autója. Az olaszországi Nardo pályán mért sebessége elérte a 318 km/h-t.
Persze valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, mi értelme az egésznek? Hiszen aki 300 fölött szeretne száguldozni a német autópályán, nem törődik az üzemanyagárakkal, és úgyis versenybenzint tesz az autójába. Tény, ám gondoljunk csak bele. 318 km/h egy olyan üzemanyaggal, mely fele annyiba kerül, mint a benzin, és még környezetbarát is, talán még azokat is gondolkodóba ejti, akik eddig hallani sem akartak az autógázról. Ha a legnagyobb BMW tunernek megfelel, feltehetően működik.
Málta szigete rányomul az LPG autógázra. Miért teszi? Mert ettől reméli, hogy a sziget elérheti a 2020-as EU-s környezteszennyezési kvótamutatót. Nem mellékesen pedig a PM10 részecskék száma is drasztikusan csökkenhet, ha a sziget lakossága megkedveli a számukra még újfajta üzemanyagot.
Málta esete azért érdekes, mert kicsiben tanulmányozható rajtuk, hogy miként fogadják be (vagy utasítják el) az újdonságot, mint társadalom. Mick Jagger jut eszembe, aki néhány hónapja a Larry King Live-ban, amikor arról kérdezték, hogy szerinte legalizálni kellene-e a marihuánát, azt mondta: szerinte egy kis szigetre kellene elvinni ezt a kérdést, ott legalizálni, és megnézni, hogy milyen hatása van az ott élőkre.
Na ugyanezért lesz érdekes látni, hogy a semmiből hogyan épít fel egy LPG kultúrát magának Málta. Épít-e egyáltalán. Gondoljatok csak bele… most éppen ott tartanak, hogy sorban szerződnek le a különböző üzemanyagkutakkal a tartályok telepítésére, de ezzel párhuzamosan meg kell találniuk azokat az autószerelő műhelyeket is, akik vállalják, hogy munkatársaikat kiképezik a szükséges átalakítások és rendszerek szerelésére. Annyiból talán jobb a helyzet náluk, hogy előítéletektől mentes ez az üzemanyag, nem úgy mint nálunk. De a sziget olyan kicsit, hogy ha csak egy rossz szerelő is lesz rajta, aki minden harmadik járművet rosszul szerel, akkor hamar rossz híre lesz az LPG-s autóknak. Szóval bizonyos szempontból borotvaélen táncol a dolog.
Voltam már Máltán, több dolgot is képzelek, de lehet, hogy ez hülyeség, vitatkozzatok velem. Egyrészt ez egy gyönyörű “kő” sziget. Így aztán minden épület is régi kövekből van, kicsit úgy képzeljétek el, mint a Parlamentet. A sok-sok csodaszép kő épület ha sok PM10 meg egyéb kipufogó részecskével találkozik, hamar befeketednek, talán el is porladnak, és lehet rájuk költeni a milliárdokat, mint a Parlament kőkockáira.
A sziget egyébként nem csak a régmúlt idők épületeit konzerválja, hanem járműveket is. Nem tudom, hogyan csinálják, de a mai napig járnak náluk buszok és teherautók az 50-es 60-as évekből, zömében szép, felújított állapotban. Remélem hallunk róluk autógázügyileg, addig is, ha valaki odautazna, figyelje meg a lakosságot ilyen aspektusból is. Látszik-e a sziget populációján az autógáz megjelenésének nyoma, ha igen, miképpen.
A táblát mind ismerjük:
Autógázzal tilos mélygarázsba állni, mert az LPG nehezebb, mint a levegő, így szivárgás esetén akár egy robbanáshoz elegendő mennyiség is összegyűlhet egy gyengén szellőztetett légtérben. Itthon legalábbis ez a szabály. Nyugaton már rég eltörölték, hiszen a vizsgáztatott, szakszerűen beépített tartály biztonsági szelepe kizárja a szivárgás lehetőségét. Mint tudjuk, az itthoni, nemrégiben frissített KRESZ még mindig nagyon messze van a korszerűtől, így nem csoda, hogy az LPG tiltás is benne maradt.
Egy közeli ismerősöm több mint húsz éve gázzal jár, és ő persze azt mondta, semmi gond, mindenhova beáll vele, ám mivel ő az az ember, akibe belement a hetes busz, miközben az aktuális Blikket olvasta a kormányra téve, úgy döntöttem, nem árt hitelesíteni a verzióját. Íme a versenyzők:
Allee
Az Allee mélygarázsában a szokásosnál több biztonsági ember volt, mivel valamit épp variáltak, és így terelni kellett az autósokat. A megnövekedett létszám azonban nem jelentett nagyobb éberséget. A kocsin ott az orbitális autógázos reklám, ezen kívül a szélvédőn is ott feszít a kötelező piros LPG matrica. Kamerák mindenütt, ám szemlátomást egyik sem azért van, hogy az LPG-t kiszúrja.
Ez is jól kezdődik- gondoltam magamban. Plusz pont viszont, hogy az Alleeban ingyenes a parkolás. Az is valami!
A Mammutban ezzel szemben 200Ft egy óra, viszont az ellenőrzés semmivel sem szigorúbb. Egy gombnyomás, majd a sorompó felemelkedése azt mutatja, itt is sikerrel jártam:
A Duna Plaza tulajdonképpen kilóg a sorból, mivel több emelet magas, nyitott parkolóházzal rendelkezik, így semmi sem indokolja a tiltást.
Ennek megfelelően itt sem ütköztem ellenállásba. Mivel itt szükségtelen lett volna a mélygarázsban parkolnom, fent raktam le az Octaviat. Az első óra itt is ingyenes, ami jó dolog, ha csak egy kávé kell.
Szabadság tér:
Őszintén szólva erre voltam a legkíváncsibb, mivel ez a legmodernebb, simán belefuthattam volna valami scannerbe, ami végre felismeri az LPG matricát, és nem enged át. Ám semmi ilyesmi nem történt. Szépen leparkoltam a Skodát a mélyben, aztán felmentem, és élveztem a napsütést a Szabadság téren. Mivel itt 250 Ft fél óra, nem volt túl sok időm. Bizonyíték kell? Íme:
Tesztünk tehát 100%-os sikerrel zárult, már amennyire ez sikernek tekinthető. Természetesen senkit sem buzdítunk a szabályok megszegésére, hiszen az elavult, ostoba szabály is szabály. Szerencsére viszont senki sem figyel rá, így akit esetleg eddig ez tántorított el a környezetbarát autógáz használatától, nyugodt szívvel belevághat, hiszen e téren sem éri hátrány. És mi lesz velem, aki gyarló módon direkt megszegte a szabályt?
Nos, majd meggyónom.
Persze ha azt mondom, Quentin Willson, a legtöbb embernek fogalma sincs, kiről van szó. Pedig ez az enyhén vámpírra hajazó férfiú brit autós körökben igen ismert. Az eredeti Top Gearben (1977-2001) kilenc évig volt Jeremy Clarkson társa. A fél órás, a jelenlegitől meredeken eltérő formátumú régi Top Gear különös figyelmet fordított a mindennapi autós problémákra, a hibás autós törvényekre, és hasznos tanácsokkal látta el a brit autótulajdonosokat. Quentin Willson a Top Gear után sem ment el ácsnak, helyette átnyergelt a konkurens Fifth Gear csapatába, majd a Daily Mirror publicistájává vált. Eddig tíz könyve jelent meg, melyek közül több is a használtautó vásárlás rejtelmeiről szól. Itt például azt mutatja be, miért érdemes első szériás hatos coupét venni:
És hogy mit mondott az LPG-ről?
Személy szerint saját 4 literes Jeep Cherokee-át konvertálta vegyes üzeműre, és a végeredmény teljes siker! Teljesítménykülönbség szerinte nem észlelhető, ezen felül roppantul örült a 900 fontos állami támogatásnak, mely az LPG használóknak jár. Rövid számolás után pedig arra jutott, hogy az autó üzemanyag költsége autógázzal kevesebb, mint fele a normál benzinüzemű használatnak. Az infrastruktúra kiépült, az autógáz mindenütt elérhető, így véleménye szerint gond nélkül megoldható a folyamatos gázüzem. A Jeep csomagtere sem csökkent, hála a rejtett tartálynak. Az, hogy még a környezetet is védi vele, csak kedves ráadás. Elvégre mennyire menő egy környezetkímélő terepjáró egy négy literes sor hatossal? Nekünk kéne!
Az imént ugrott be Schök Attila a Skoda Motorsport karóráért, amit a tippversennyel lehetett nyerni nálunk. Attila a Volvonál dolgozik autószerelőként, de hozzánk bringával érkezett, ami azonnal szimpátiát ébresztett bennem. Kibontottuk, felpróbálta, nagyon boldog volt vele, mert mint mondta, soha korábban nem nyert semmit. Éljenek az autós bringások, a bringás autósok. És persze az autógáz.
No kérem. Visszatért hozzánk hűn szeretett autógázos Skodánk, itt pihen az iroda előtt… most már felmatricázva hirdetve az autógázos blogot.
Harminchárom híján 7000 kilométert tett meg a Skoda, nektek pedig az volt a feladatotok, hogy tippeljétek meg, hány literrel sikerül abszolválni az utat. Sokan írtatok, küldtetek tippeket, amiket köszönünk. De csak egy karóránk van, következés képpen nyertesből is csak egy lehet.
Az egyel korábbi cikkből is kiderül, a kombinált átlagfogyasztás 8,8l volt 100km-en. Tekintettel arra, hogy Kálmánék most nem finomkodtak, nyomták ahogy lehetett, ráadásul ment a kondi is rendesen, ez nem rossz érték, de mondom: velünk együtt ti is kevesebbre számítottatok.
A számolósdinak inkább az az érdekes része, hogy 37%-ot sikerült spórolni gázzal a benzinhez képest. Az pedig nagyon szép eredmény. A 454,22 liternyi autógáz és 183,52 liternyi benzin felhasználása tehát azt jelenti, hogy a nálunk tippelők közül Schök Attila viszi el a karórát 490 literes tippjével. (Attila tehát 7 literes vegyes fogyasztásra tippelt… 2.8 1.8 literrel elvétve a végeredményt.)
Attila, szeretettel gratulálunk a Skoda és Sebestyén Kálmánék nevében is. Viseld büszkén a nyereményedet.
Vasárnap délelőtt indultunk Lyonból, és azt gondoltuk, hogy amint átérünk Németországba, már bajunk nem lehet…
Az autópályáik a legjobbak Európában, nincs díj és sebességkorlátozás, ráadásul a németek sokkal jobban vezetnek, mint a franciák. Tévedtünk, a pályakarbantartásokat számításon kívül hagytuk. Nem viccelek, húsz kilométerenként voltak javítások, szűkítések, ahol nyolcvannal lehetett csak menni. Iszonyú volt, azt hittem sosem érünk Münchenbe. A tankolás is kulturált Németországban, az előjelző táblákon feltüntetik a GPL kutakat, amikor már gurulunk a kúthoz vezető úton, ott is feltűnő, nagy felirat jelzi, hogy hol a kútfej. A szállásunkra 853 kilométer után értünk, a Messéhez közeli Holiday Inn Expressbe, ez már München után, a Salzburg felé vezető autópálya mellett volt, a puszta közepén. Körös-körül kukoricaföldek és kaszálók, ezért érdekes volt, amikor a recepciós hölgy megjegyezte, hogy 10 euróba kerül a sorompóval zárt parkoló, és 16 euró a 24 órás internet-hozzáférés. Már nem is emlékszem, hogy felháborodtam vagy elnézően mosolyogtam. Azt hiszem előbb az egyiket, aztán a másikat. Ehhez jött még, hogy semmilyen vendéglátó egység nem volt a hotelben, egy szendvicset, vizet, (na jó, sört) nem tudtunk venni este. Kénytelenek voltunk átsétálni vacsorázni a mellette levő motelbe.
Hétfő reggel irány Budapest. A tankolást elszúrtuk, az osztrák határhoz a lehető legközelebb szerettünk volna gázt tankolni, csakhogy ez nem sikerült. Az indulás utáni kútnál még láttuk a GPL feliratot, utána sehol sem. A német-osztrák határ után el is fogyott a gázunk, onnantól végig benzinnel jöttünk haza.
A Mészáros utca-Aladár utca sarkáról indultunk és ugyanide értünk vissza, közben megkerültük Európa nyugati részét. 6977 kilométert vezettünk. Fárasztó volt, de csodálatos, még ha kevés helyen is tudtunk igazából nézelődni. A teljes távból 4619 kilométert tettünk meg gázzal, 2358-at pedig benzinnel. Mindehhez 454,22 liternyi autógázt és 183,52 liternyi benzint használtunk fel. Ebből következik, hogy az átlagfogyasztásunk 9,83 l/100 km-re adódott a gáz, és 7,78 l/100 km-re a benzin esetében. Mindezt úgy, hogy végig teljes erővel dolgozott a klíma, a belső szellőztetés ventilátora általában 2-3. fokozatban volt és sehol sem mentünk a lehetségesnél lassabban. Tulajdonképpen az egész olasz-francia-spanyol-portugál-spanyol-francia szakaszt „hullámvasúton” tettük meg, végig hegyre fel-hegyről le autóztunk. A Škoda két személyt és egy harmadik személynek megfelelő terhelést, körülbelül 250 kilogrammot mozgatott az egész úton. Ennek tükrében ez a fogyasztás nagyszerű érték.
Most pedig nézzük mindezt a költségek oldaláról. Az egyszerűség kedvéért az eurós összegeket átszámoltam forintra (1 euró=280 forint), és így a következő egy kilométerre eső költségek jöttek ki:
Autógáz: 281,21 euró+ 12026 forint= 90765 forint,
azaz 19,65 forint/km.
Benzin: 159,13 euró+ 19190 forint= 63746 forint,
azaz 27,03 forint/km.
Vagyis 37,5 százalékkal alacsonyabb kilométerköltség jött ki gázüzem esetén, ez pedig elég jelentős megtakarítás éves szinten.
Nézzük más oldalról: a mi utunk költsége összesen 154 511 forint volt. Ha végig benzinnel mentünk volna, akkor 188 588, ha kicsit szerencsésebben alakul, és csupán a spanyol részen kellett volna benzint használni (1400 km), akkor pedig 147 430 forintra adódott volna. Nagyjából 40 000 forint a különbség, ez már komoly.
Végül pedig néhány szó a játékunkról. Sok tipp érkezett, amit ezúton is köszönünk. Voltak olyanok, akik csak a játék kedvéért, hasraütés-szerűen jósoltak, voltak, akik egészen komolyan vették, ez a számokból is látszik. Olyan levél is érkezett, amiben alacsonyabb átlagos gázfogyasztást tippeltek.
Több szavazatot nem fogadunk el, jelenleg kiértékelünk és hétfőn eredményt hirdetünk
Ezzel véget ért a 7000 kilométeres autógázos Škoda Octavia Dual teszt. Autónk remekül teljesített, az úton semmilyen műszaki probléma nem adódott. Ha valami kimaradt a tudósításból, amire még kíváncsiak olvasóink, kérem a sebestyen (kukac) autoteszt.com (a stipistop olvasói is bátran…) email-címen kérdezzenek, ígérem, mindent megválaszolok, amit tudok.
Hazánkat kivéve a többi országban mindenhol magunk tankolhattunk, nem bonyolultabb, mint a benzin esetében. Az autó felcsatlakoztatható adaptere mindenhol kompatibilis
